Fordítani lehetetlen, de muszáj – ez a paradoxon az alapja minden fordítói, különösképpen  műfordítói tevékenységnek, amelyet munkája során minden fordítónak szem előtt kell tartania. Fordítás közben e paradoxon feloldása nem más, mint hogy a fordító gúzsba kötve táncol: pontosan, a nyelv szabályainak megfelelően, mégis művészien, szabadon bánik a célnyelvvel (legtöbbször az anyanyelvével) úgy, hogy közben adekvátan visszaadja az átadó nyelven létrehozott szöveg jelentését és minden stilisztikai árnyalatát. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, a fordítónak (elvileg) mindent tudnia kell, bármilyen témáról is szóljon az eredeti szöveg, és tudnia kell bármilyen nyelvi regiszteren megnyilvánulnia, akármilyen távol is álljon tőle az eredeti szöveg stílusa. A feladatot a fordító különféle meggondolások és döntések sorozatán keresztül végzi el: fordítás közben felmerülnek a legkülönfélébb megoldások, variánsok, amelyek aztán nem kerülnek bele a végleges fordításba – alapjában véve ezek mind a fordítási folyamat „melléktermékei”, „hulladék anyagai”, amelyek az olvasót egyáltalán nem érdeklik. Érdekelhetik viszont azokat, akik valamely idegen nyelvet tanulnak, mélyebben érdeklődnek egy másik nép irodalma iránt, vagy esetleg fordítással (műfordítással) foglalkoznak. A kötetben szereplő magyar-orosz és orosz-magyar műfordítások ízelítőt nyújtanak az érdeklődőknek a kortárs magyar, illetve a kortárs orosz irodalom tendenciáiból, képviselőiből, művészi világából. A fordításokhoz tartozó fordítói kommentárok pedig betekintést engednek a fordító műhelymunkájába, az eredeti szöveg szerzőjével és munkásságával való ismerkedéstől a fordítandó mű értelmezésén, a narrációs eljárás felfejtésén és a stílus kialakításán keresztül egy-egy konkrét szó szemantikai, stilisztikai, hangzásbéli, stb. szempont alapján történő kiválasztásáig.

(Részlet Goretity József előszavából)

 

Néhány évvel ezelőtt, a fiatal fordítók számára megrendezett nyári fordítótábor idején kollégámmal elgondolkodtunk azon, hogy nem lenne rossz egyesíteni az erőinket, és megjelentetni egy olyan közös könyvet, amelyben nemcsak az orosz illetve magyar nyelvű fordításokat mutatnánk be, hanem a fordítók kommentárjait is. Bevallom, kezdetben az ötlet eléggé furcsának, pontosabban meglepőnek tűnt: az olvasót általában nem különösebben érdekli a fordító műhelymunkája, neki maga a szöveg a fontos, és hogy mit gondolt közben a fordító, amikor ilyen vagy olyan döntéseket hozott, az legyen a fordító személyes dolga.  A kollégám ugyanakkor logikusan megjegyezte, hogy a fordításokat nem csak azok olvassák, akik nem tudnak idegen nyelveket, éppen ellenkezőleg, a fordítások gyakran azok számára is hasznosak, akik tanulják az adott idegen nyelvet, és fejleszteni szeretnék a nyelvtudásukat.  Így született meg e nem mindennapi könyv ötlete.

(Részlet Okszana Jakimenko előszavából)

 

A szövegek fordítói és a kommentárok szerzői:

Okszana Jakimenko, Viktorija Popinej, Alina Scseglova, Jelizaveta Szocsivko, Ljudmila Kulagova, Goretity József, Molnár Angelika, Teleki Anna, Kóti Regina, Valkai Szabina, Debreceni Ferenc.